A cím magáért beszél, azaz Miyamoto Musashi történetének azt a részét ismerhetjük meg, amikor a Yoshioka dojo mesterével próbál párbajozni, de nem nagyon akarják hagyni, még úgy sem, hogy egyébként Sasaki Kojiro is arrafelé bóklászik.
Ugyanaz a problémám ezzel a résszel, mint ami a nyitánnyal is volt, hogy szép-szép, meg jó-jó, de ezekkel a karakterekkel és ezekkel a nevekkel jobbat is lehetett volna készíteni. Inagaki mester szép hosszan mélázgat a nőügyeken, elidőzik Musashi lelki problémáin (nevezhetjük fejlődésnek is akár), ellenben a kardforgatás fejlesztéséről nulla infót kapunk, csak a csaták vannak. Igaz, azok szép hosszan, ráadásul a fő csata az egy a száz ellen sémát követi, a kezdetleges koreográfia ellenére az ötlet és a stratégia szépen látszik rajta (egyúttal visszaköszön a jelenet a Sasaki Kojiro filmekből is, ez külön tetszett). Mifune ebben a szerepben is zseniális, bármit elhiszek neki, amit eljátszik, viszont fura, hogy a már említett Sasaki Kojiro filmekben a szintén zseniális Kataoka Chiezo jobb Musashi volt abban a pár percben, amit látni lehetett belőle. Lehet, hogy Tsuruta Koji is így jár majd, de belőle még nem sok látszott, bár az már most átjött, hogy jól hozza a hetyke fiatal ficsúrt. Szóval ez is inkább filmtörténeti érdekesség, megtűzdelve sok-sok japán kulturális elemmel (a maikók dala tetszett, ahogy a táncjelenet is jó volt), de mint film és főleg, mint Musashi film, csalódás.
Utolsó kommentek