Sasuke bekerül ahhoz a családhoz, ahol apja is dolgozott, abban a reményben, hogy a családi üzletben fog tevékenykedni. Ám a család koto zenésznek készülő vak lánya csak vele érzi magát biztonságban, így Sasuke is inkább a zenéléssel törődik, mintsem a bizniszeléssel.
Nishikawa Katsumi az Izu Dancer után egy másik klasszikust is újraforgatott, mégpedig a Tanizaki Junichiro írásából adaptált Okoto to Sasukét, amiből létezik egyébként 1954-es, 1961-es és 2008-as változat is. Ez a verzió egyértelműen a Yamaguchi Momoe - Miura Tomokazu páros miatt emlékezetes, ők ketten ekkorra már elég jól érezték egymást a vásznon (is), így teljesen érthetően jön át mindkét karakter motivációja a történetben. Mindez pedig egy igazi, jellegzetesen japános romantikus dráma, amiben inkább a drámán van a hangsúly. Nagyon szerettem az aláfestő zenéket, mind a koto, mind a shamisen betétek nagyon hangulatosak. A film amúgy is gyönyörű, igazából két gondom volt vele mindössze, az egyik az, hogy még a történet első felében van egy nem megmagyarázott és elnagyolt, ám a regényben minden bizonnyal érthető momentum (a lány és az anyja a fürdőben beszélnek róla), a másik pedig a lezárás, ami tökéletesen érthető, ráadásul viszonylag jól előre látható is, de pont ezért nem akartam látni. Ha ezektől eltekintünk, akkor viszont ez egy tökéletes mozi.
Utolsó kommentek