A mókás nevű Funiculi Funicula kávézónak van egy különlegessége. A vendég egy érdekes módszerrel visszatérhet a múltba, de csak annyi időre, amíg a kávé ki nem hűl. Vajon érdemes ezt kihasználni?
Ez a Kawaguchi Toshikazu regényéből adaptált sztori egy jellegzetesen japános sci-fi, ami úgy sci-fi, hogy valójában itt-ott ugyan túlhúzott, de alapjában véve egész jó és erős dráma. Az alapötlete kiváló, ráadásul az első 40 perc teljesen elé szegezi a nézőt, tökéletes atmoszférát teremtve. Utána megtörik a varázs, az eddig csak tévésorozatokkal jelentkező Tsukahara Ayako látványosan nem tudott mit kezdeni a 45 perces epizódok utáni idővel. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz lenne a film második fele, csak tévésorozatosan túl van kalibrálva benne az érzelmi faktor, itt-ott szájbarágósan a néző képébe mondják az üzenetet és a tempó is szétesik. A jól eltalált sztori azért megmenti a filmet, főleg a záró csavarokkal, de azért megmarad a nézőben, hogy nem feltétlenül ebbe az irányba kellett volna elvezetni a szálakat. Ettől függetlenül szerettem, a szereplők aranyosak, a humora jellegzetes, egy kávét pedig mindenképp inni kellene.
Utolsó kommentek