Egy újságírónak készülő fiatal lány riportot forgat a 2004-es tsunamival kapcsolatban, azonban az egyik interjúalany hírt kap arról, hogy a tengerparton egy japánnak tűnő, semmire sem emlékező férfit találtak. A férfi pedig annál rejtélyesebbé válik, minél több időt töltenek vele.
Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam a poszter alapján, de egyáltalán nem bántam meg, sőt! Fukada Kouji filmje egyszerre nyújt fura spirituális és misztikus utazást, feelgood tinédzserfilmet, gyönyörű maláj útibeszámolót és drámát, a japánoktól megszokott nyugodt, csendes, ráérős tempóban. Nem lehetett nem imádni a négy fiatal főszereplőt, akik sok mindennel küzdenek, hogy legyőzzék önmagukat, lenyűgöző, ahogy a gyönyörű, ám sötét oldallal is rendelkező maláj helyszíneket mutatják, mindezt pedig jócskán nyakonönti a rendező egy jó kis álomszerű képi világgal és történetvezetéssel. A hangulat és a misztikum önmagában elviszi a hátán a filmet, az aláfestő dalok (amik között éppúgy van maláj népdal, mint második világháborús japán induló) nagyszerűen vannak összeválogatva, a különböző kultúrák találkozása és az ebből adódó kalamajkák pedig nagyon viccesek. Szóval, ez a film a döcögős kezdés ellenére nagyon tetszett!
Utolsó kommentek