1636 végén járunk, a szokásosnál is keményebb télben, amikor a Qing seregek veszélyeztetik a Ming birodalommal szövetséget kötött Joseont. A címben említett erődben tartózkodó Joseon uralkodó egyik követét többször is elküldi a béke reményében a kán érkezésére váró Qing hadvezérhez, de a kilátások nem túl rózsásak, amivel a Joseon uralkodó miniszterei nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Egy újabb menetrendszerű koreai történelmi eposz, ám ez a Kim Hoon regényéből adaptált történet annyiban mindenképp eltér a többi hasonló mozitól, hogy sem hősiesség, sem nacionalista, sem patrióta felhangok nincsenek benne. Nem is nagyon lehetnek, mert ez a történelmi esemény, kvázi háború nem volt éppen egy diadalmenet, kőkeményen megszenvedte az ország a csatákat. Azokat a csatákat, amikből a filmben nincs túl sok, ráadásul azok is inkább azt erősítik, hogy az egész csatározás értelmetlen, mert csak belebukni lehet, hiszen az ellenfél úgy tízszeres túlerőben van, a helyi stratéga meg nem feltétlenül áll a helyzet magaslatán. A sztori java része a király és a miniszterek megbeszélésein zajlik, amik remekül megmutatják, hogy a segítőknek nevezett emberek jól össze tudják kavarni a szálakat és a csorda elv alapján képesek a saját érdekeik ellen menni és erről győzködni az uralkodót. A mellékszereplők mellékszálai inkább csak a néző megríkatására szolgálnak (van itt házasodni készülő fiatal gyerek, folyóparton talált kislány, stb.), a helyzet drámaiságát pedig tovább fokozza a rettentő hideg és az éhség. Vagyis ez sokkal inkább egy tipikus királydráma, mintsem látványos háborús eposz. A története és a rengeteg dilemma, amit felvonultat, teljesen korrekt, ám a lassú, ráérős tempó és a letargikus hangvétel miatt nem biztos, hogy mindenkinek el fogja nyerni a tetszését. Na meg koreai szokás szerint jó fél órával hosszabb is, mint amit még feszengés nélkül ki lehet bírni.
Utolsó kommentek