Az egykori legtehetségesebb yakuza már évek óta kiszállt és éttermet üzemeltet Kobéban, ám ahogy az lenni szokott, a múlttól nehéz szabadulni. Egy utolsó melót el kell vállaljon, ezek az utolsó melók meg valahogy sose szoktak flottul menni.
Már a kezdő képsorok előrevetítik, hogy jól fog a néző szórakozni. A 60-as évek összes luxusa megjelenik a kisrepülőtől kezdve a Jaguar E-type-ig, jó kis heist movie-t sejtetve. De Japánban vagyunk a 60-as években, így értelemszerűen nem lehet heist movie belőle, szerencsére. Tsuruta Kouji ebben a szerepben is remek, az ezüst színű Ferrarijával még kicsit afféle alvilági James Bondnak is lehetne nézni. A sztori a bombasztikus drogos szálat leszámítva kellemesen csavaros és jól összerakott, igaz, mindez nélkül elképzelhetetlen lenne még akárcsak egy közepes yakuzafilm is. Na meg a 60-as években még elmaradhatatlan kellék volt a varietéjelenet, itt már egész erotikusat lehet látni belőle. Jó volt, tetszett, még azzal együtt is, hogy a fináléban ordít, hogy a Ferrarit nem akarták összetörni (csődbe is ment volna a Toei), hanem valami ősrégi roncsot használtak az autós csetepatéhoz. Persze ez is kell a jó kis édes-bús hangulatához. Jó volt!
Utolsó kommentek