A Hawaii-on napközben csajozógép idegenvezetőként, éjjel csillagászként dolgozó Daisuke véletlenül beesik egy kajáldába, ahol találkozik élete nőjével. Aki aztán másnap fel sem ismeri, hamarosan pedig az is kiderül, hogy miért.
Nehéz erről a filmről bármit is írni, mármint persze azon kívül, hogy iszonyatos kínszenvedés volt végignézni még úgy is, hogy legalább a felét netes oldalak böngészésével töltöttem. Minden valószínűség szerint az eredeti amerikai csoda hibája, hogy szörnyű sablonos, csöpögős és idegesítő az egész, ráadásul a világon semmi meglepetés nincs benne, minden pillanatban azt kapja a néző, amit már kitalált előre. Ez alól egyedül talán a harsány, kisarkított és erőltetett poénkodás a kivétel, ami még annál is rosszabb, mint amire számítani lehetett, egyedül a mindig saját magát hozó Sato Jiro vicces időnként, de ő sem azért, mert jók a poénjai, hanem azért, mert ugyanezt a figurát, más filmekben már láttam ugyanígy poénkodni. Ilyesmi témát feldolgozó filmből az Idétlen időkignél úgyse fognak soha jobbat forgatni, de ha már forgat valaki, akkor vegye komolyan. Ha drámaira hangolják, lehet, erősebb lenne a tartalom, így azonban egyértelműen elvesztegetett két óra a nézőnek és sok-sok az amúgy jó és híres színészeknek. Rettenetes volt, még a közepes Forget Me not is ezerszer jobb mozi ennél.
Utolsó kommentek