Kínai házaspár elégedetlen a helyzetével, az asszony pedig már sokadszorra folyamodik amerikai vízumért. Végül csak sikerül kijutnia, de egy idő után már nem küld leveleket. A férj pedig hosszú útra indul.
Nem az első és nem is az utolsó olyan mozi ez, ami az Egyesült Államokba emigrált kínaiak (ázsiaiak) életével foglalkozik, hiszen egy évvel korábban forgatták a Dragon Fight-ot, de említhetnénk a kínai Finding Mr. Right-ot, vagy örök kedvencemet, a japán Collage of Our Lives-t, amik különböző stílusban ugyan, de hasonló történeteket mesélnek el. A Farewell China előnye velük szemben, hogy ez a legélethűbb, a leghétköznapibb az összes közül, leszámítva talán a legvégét. Szépen árnyaltan vezeti végig a nézőt a nyelvtudás nélkül külföldre cseppent, tanult, de mégis nagyon naív szereplők megpróbáltatásain, ahogy nagyon mélyről kell feltornászniuk magukat. Nagyon szerettem a stílust, ahogy aláfesti a rendező az egészet, a történetmesélés egy része ugyanis afféle népies műdalként van előadva, meglehetősen fura hangulatot kölcsönözve a látottaknak. Érdekes volt az is, ahogy a New York lepukkantabb negyedeiről beszéltek a már ott élő kínaiak, akik már teljesen átvették a vadkapitalista szemléletet. Mindezt pedig remek színészek, nagyszerű játékkal adják elő (sem Maggie Cheung, sem Tony Leung Ka-fai nem szorul bemutatásra). Szóval ez egy jó, erős, kemény film, aminek a vége is érthető, de az annyira nem tetszett, ahogy az is véleményes, hogy nagyon rámentek az amerikai élet extremitásaira (van itt minden a szextanyáktól kezdve az illuminált punkokon keresztül a lopós hajléktalanokig), kicsit eltúlzott, fals világot bemutatva.
Utolsó kommentek