A kimono készítő család egyetlen lánya, Chieko nem csak amiatt van a középpontban, mert több hódolóval is rendelkezik, hanem inkább azért, mert egy kirándulás alkalmával egy rá megszólalásig hasonlító lánnyal találkozik.

A Hidaka Shinya regényéből adaptált sztori jellegzetes Ichikawa Kon alkotás, a klasszikus filmkészítés összes szépségét felvonultatja a japánosan lassan, szépen felépített sztoritól kezdve a gyönyörű képeken keresztül (főleg a különböző évszakokban megmutatott erdő tetszett nagyon) a japán drámák legszebb darabjait idéző édes-bús-kesernyés hangulatig. Az itt-ott elejtett egy-két poént leszámítva szinte végig a melankólia lengi be az egészet, így szinte biztos, hogy nem való mindenkinek, de az elgondolkodtató sztori és a remek színészi alakítások (a szülők civódásait nagyon bírtam), na meg a fantasztikus Yamaguchi Momoe miatt mindenképp érdemes megnézni. Külön poén (és valószínűleg nem véletlen), hogy a rá nagyon hasonlító Ueto Aya is eljátszotta ugyanezt a karaktert 25 évvel később.