Egy nagyon titkos gyárban nyoma vész egy friss technikai újdonságnak, azaz egy távirányítónak, amivel az ellenség akár bombát is robbanthat. De mi köze ennek egy 1953-ban történt gyilkossághoz és vajon mekkora összeesküvés állhat a rablás mögött?
Íme egy krimi Észak-Koreából, ráadásul aránylag friss, hiszen 2011-ben készült. Ez már önmagában elegendő infó ahhoz, hogy kíváncsi legyen rá az ember és az a helyzet, hogy a maga módján egyáltalán nem okoz csalódást. Egyrészt abszolút benne van a kommunista propaganda (pl. az árva gyerekek saját apjukként tekintenek a Kedves Vezetőre), másrészt végig azon gondolkodik az ember, hogy vajon mennyire kellett díszleteket összerakniuk ahhoz, hogy megelevenítsék a 70-es éveket. Gyanítom, hogy nem sok energiát fordítottak erre, de így is tökéletes lett a végeredmény. Egy rakat egyenruhás úriember bőszen tárgyal az összeesküvésről, mögöttük egy ősöreg fekete-fehér tv. Az autók közül a legmodernebb a svédektől lopott zöld Volvo, de imádtam a Volgát és az állólámpás Mercedest is. A jeleneteken látszik az összecsapottság (pl. rögtön a legelején látszik a kamerás csávó árnyéka a szobába belépő nő hátán, bogár mászik a pulton, miközben a főhősnő a nagymonológot adja a legvégén, stb.), a nagy kémjátszmák közben vérfagyasztó zenét (mindig ugyanazt) lehet hallgatni és természetesen nem maradhatott el a diszkréten kisminkelt elvtársnő két gyönyörű dala sem. Mindezek mellett tulajdonképpen egyáltalán nem zavart, hogy a forgatókönyv nem a legjobb, így a sztori helyenként követhetetlen. A végére úgyis minden kiderül, hiszen nem maradhat lezáratlan bűntény!
Utolsó kommentek