Egy középkorú nő, aki irodai alkalmazottként éli sivár életét, hirtelen kap egy ajánlatot az unokahúgától, hogy járjon helyette angolórára. Az első angolóra pedig teljesen kizökkenti az addigi sivárságból.
A japán-amerikai rendezőnő/producer Hirayanagi Atsuko saját korábbi munkáját remixelte át egy egész estét kitöltő mozifilmmé és egy nem akármilyen, bár elemeiben már innen-onnan ismerős sztorit hozott össze, amit nem véletlenül vetítettek sikerrel az olyan nemzetközi filmfesztiválokon, mint például a Sundance. A középkorú nők életének sivárságát már több másik film is igyekezett bemutatni (pl. Atarashii kutsu wo kawanakucha), ahogyan a japánok külföldi kalandjait is (pl. Honokaa Boy), míg a középkorú főhős kiüresedett, rutinszerű életének megfűszerezésére is volt már példa (lásd Shall we dance?), de ennyire jól eltaláltan és hangulatosan összegyúrni ezeket egybe eddig senkinek se sikerült. Az első 1 óra varázslatos, mind a tokiói, mind a Los Angelesben játszódó részek, aztán amikor a szenvedősdi kezdődik, az annyira nem tetszett, a végjáték viszont ismét pazar. A színészi játék perfekt, Terajima Shinobu minden filmjében zseniális, ahogy Yakusho Kouji is. Nagyon tetszett a kezdetleges kommunikáció bemutatása az angolt csak törve beszélő japánok révén, ahogy a külföldiek számára szinte érthetetlen viszálykodások is ügyesen vannak bemutatva. Szóval, a film nem tökéletes, de nagyon hangulatos, úgyhogy érdemes betárazni.
Utolsó kommentek