Ming korabeli harcosaink visszatérnek a saját korukba a jelenből, hogy végrehajtsák mindazt, amit elterveztek, ám egyrészt ehhez egymást is meg kell győzniük, másrészt a visszaút is igen rögös.
Volt ugye anno a nagyszerű The Iceman Cometh, és lett pár éve a finoman fogalmazva sem túl jó The Iceman, amire nem nagyon lett volna szükség, ennek ellenére még egy folytatás is készült hozzá. Hurrá! A pletykák szerint Donnie Yen leginkább csak muszájból forgatta le és nagyon promotálni se volt hajlandó, ami érthető, mert ugyan még másfél óra sincs, amiből a filmstúdiók és befektetőcégek logói, valamint a végén a stáblista mellett még az előzmények firtatása is vagy 10 percet elvesz, azaz alig van történet, de még azt se sikerült izgalmasra megcsinálni. Az időutazós részek jelentős része egy gyatrán animált digitális (nevezzük úgy, hogy) "idősíkban" játszódik, azzal is húzzák az időt, hogy az időgép bepörgése is hosszú percekig tart, a csaták közül meg talán a Kurata Yasuaki elleni ér még valamit, a többi szóra se érdemes. A fordulatokat kínosan hamar előre lehet látni, egyedül talán a bölcs mondanivalója emelhető ki, mint ami tetszett benne. A többi pedig olyan összecsapott, mint a befejezés. Nem érdemes rászánni az időt, a 89-es eredeti (ami inkább csak a témáját tekintve hasonlít erre) sokkal-sokkal jobb.
Utolsó kommentek