Egy fiatal srác, más választása nem lévén, belép a helyi szervezett alvilágba Pusanban. A probléma ott kezdődik, hogy szemet vet a főnök által is kinézett lányra, akivel egy zsák pénz társaságában le is lép, de az akció nem jár sikerrel. Egy év múlva Szöulban tűnik fel a bátyjánál, de a múlttól nem lehet menekülni.
Ha onnan nézem ezt a koreai gengszteres romantikus drámát, hogy tulajdonképpen olyan, mint a korabeli hongkongi triádos akciók, csak kicsit lassabb és érzelgősebb, na meg nagyon érezni rajta a spórolást, akkor akár legyinteni is lehetne rá, hogy felesleges is belekezdeni. Ha viszont onnan nézem, hogy ez bizony a mára legendává érett Park Chan-wook első rendezése, már mindjárt érdekesebb. A rendező későbbi filmjeiből ismerős jellegzetességek ugyan nem nagyon vannak meg benne (kivéve, hogy vér van itt is szépen), ennyi év távlatából pedig a fenti hongkongi filmes hasonlat jut egyből az ember eszébe, azaz eredetiség sem sok van a sztoriban, de azért megvan a maga bája. Elsősorban a kor, a mára letűnt neonreklámok és kocka Hyundai-ok látványa, a még mobiltelefonmentes világ, amiben a világító telefon volt a menő, na meg persze a gengszterek bukásának örök oka, a nő, akiért még a lehetetlenbe is belevágnak. Nem véletlenül nem lett tehát annak idején ez a film kasszasiker, néhány jobb poén és 1-2 látványosabb bunyó kivételével abszolút felejthető, ráadásul Park későbbi mozijaihoz képest kifejezetten visszafogott és szégyenlős, a durvulásokat leginkább csak a hangeffekteken keresztül érezteti. Kuriózumként megérte megnézni, de a későbbi Park mozik sokkal-sokkal jobbak.
Utolsó kommentek