A háború után nem sokkal egy háromtagú banda ellop egy szállítmány cigarettát az amerikai támaszpontról, de elkapják őket. A dutyiban további haverokra tesznek szert, a szabadulás után pedig az amúgy is feszült hangulatú Beppu városába kerülnek, ahol a Toyokai kínai maffiózói terrorizálják még a helyi yakuzákat is.
Saeki Kiyoshi filmje eléggé hullámzó színvonalú. Az összecsapott kezdő képsorok után a zseniális kocsmai bunyóval tarkított börtönös részt nagyon szerettem, aztán a kedélyes buddy komédiából melankolikus yakuzafilmbe átmenet már annyira nem kötött le, még annak ellenére is, hogy Wakayama Tomisaburo is feltűnt a sok szereplő között. A csetepaték a kor koreográfiáinak megfelelőek, egyértelműen azok a legjobbak közülük, amikben Takakura Ken kaszabolja a népet, ellenben van egy sor mellékszereplő, akikből jóval többet is ki lehetett volna hozni (pl. Sugawara Bunta sidekick-jei). Szóval szép volt, jó volt, a hangulatát, Sugawara mélabús enka himnuszát, Takakura Ken dumáit nagyon bírtam benne, de azért messze nem ez a legjobb yakuzásdi, amit valaha leforgattak.
Utolsó kommentek