Két kadét történetén keresztül élhetjük bele magunkat a Második Világháborús Zero pilóták erősen dramatizált életébe, teletűzdelve a történelmi események bemutatásával és hatásaik szemléltetésével.
Nem tudom, hogy 1984-ben, amikor bemutatták ezt a filmet, milyen reakciókat váltott ki a nézőkből és mennyire volt sikeres, de bő 30 évvel később megnézve erősen megkopottnak tűnik az a felfogás, amiben leforgatták. A történelmi háttér bemutatásával nem sokat foglalkoztak, leszámítva a "hűűű..." jeleneteket (Isoroku halála, a Yamato utolsó útja, stb.), az viszont nagyszerűen átjön, hogy hogyan lett a világszerte irigyelt és rettegett Zerókból elavult, már a japán pilóták által is csak lenézett gép. A háború borzalmaival szintén nem sokat foglalkoztak (leszámítva pár Zero pilóta halálát), a kamikaze bevetéseket is elintézték néhány szóval, nyoma sincs annak a drámának, mint amit az Eien no Zeroban láthattunk. A dramatizáltság inkább abban érhető tetten, ahogy a főbb szereplők emberi oldalát igyekeztek megmutatni Isorokutól kezdve a különféle tiszteken keresztül egészen a két kadét, meg a barátnőjük kapcsolatáig. A tokusatsu a korabeli jellegzetes színvonalat hozza, az "összevetített" képek egyáltalán nem hitelesek, a modellek viszont jópofák, látszik rajtuk, hogy nem igaziak, viszont tetszett, ahogy az újabb és újabb géptípusokat (ezek főleg amerikaiak ugyan) bemutatták. A repülőket leszámítva nem nagyon látszik a történelmi hűségre törekvés, a kiszolgáló autók között jellegzetes 80-as(!!!) évekbeli típusok is feltűnnek időnként. Szóval, felemás mozi ez, ami minden második világháborús dolog ellenére is égető 80-as évek hangulatot áraszt a cuki idol Hayami Yu frizurájától kezdve a giccsesen szirupos aláfestő zenékig. Egyszer nézhető, de a kamikaze pilóták életéről ennél sokkal jobb filmeket is forgattak már.
Utolsó kommentek