Egy gazdag, ám nem túl boldog házasságban élő tokiói pár és barátaik, valamint rokonaik története, ami onnan indul, hogy az unokahúg nem akar a rokonok által beszervezett úrral házasságot kötni, a feleség pedig a férjet átverve akar lelépni a barátnőkkel egy fürdőbe.
Jellegzetes Osu Yasujiro klasszikus, a rendező tipikus névjegyeivel telerakva. Ahogy az a legtöbb filmjében lenni szokott, az aktuális társadalmi problémákra fókuszál, jópofa humorral és némi kisarkítottsággal, hogy minél érzékletesebbek legyenek a konfliktusok, mindezt pedig ezúttal a felső, gazdagabb rétegen keresztül mutatja be. A legerősebb része a sztorinak a generációs különbségek szemléltetése, az unokahúg ugyanis teljesen máshogy gondolkodik, mint a nénje, pedig még talán 10 év sincs közöttük. A másik, ami nagyon tetszett benne, hogy nagyon érzékletesen átjön, hogy a szereplők azzal teszik a saját és egymás életét nehezebbé, hogy nem kommunikálnak, inkább menekülnek a másik elől. Technikailag a mindig statikus kameraszögek feltűnőek, adott helyszínt mindig ugyanonnan látjuk, fix nézőpontból, egyedül a ráközelítés technikáját alkalmazza néhányszor. Ami pedig még külön érdekessé teszi, hogy ez volt a még csak 28 éves Tsuruta Kouji egyik első szerepe, fura volt laza kissrácként látni a yakuzafilmek későbbi legendáját. Vagyis, ezt a filmet több érdekesség miatt is érdemes betárazni, az 50-es évek klasszikus magas szintű hétköznapi életet bemutató sztorijainak egyike, a háttérül szolgáló helyszínek nagyon szépek, a sok-sok humorral szemléltetett problémák pedig örök érvényűek.
A filmet a Japán Alapítvány Japán Filmhét vetítésén láttam.
Utolsó kommentek