A japán megszállás alatti Shanghai gengszterei a főnökségért hajtanak, amit már időtlen idők óta Mr. Tang tölt be. Az egyik csetepaté után a lányát egy titokzatos idegen menti meg, akit testőréül fogadnak. Ez persze nem mindenkinek tetszik, ám a fejek elsősorban nem emiatt hullanak.
Egy gyönyörű, vérbeli hongkongi thriller (Paradox) után még látványosabbak lesznek a kínai produkciók siralmas hibái. Itt egy sztori, amihez látszólag korlátlan pénz állt rendelkezésre, ennek ellenére már az első percekben úgy érzi a néző, hogy őt átverték, mert ez borzalmas lesz. Kapunk egy ridegen műanyag, hiteltelenül tiszta 30-as évekbeli Shanghai-t, amiben 40-es (50-es?) évekbeli tuningolt autókkal száguldoznak és amint kicsit is nagytotálba kerülnek, borzasztóan igénytelen CG-vé alakulnak. Minden robban, mindenhol és mindenhonnan lőnek, CG vér dől mindenkiből (a paintball jellegű találatokat tuti, hogy Johnnie To 10 éves filmjeiből nyúlták le), de ez az egész olyan unalmas és lassú, hogy csak ásítozik rajta a néző. Ennek talán az az oka, hogy valami tévésorozatból adaptálták és annak a tehetségtelen rendezője ült itt is a székbe, de azért valaki talán szólhatott volna neki, hogy eressze ki a kéziféket, itt nem kell minden 20 perc végén síró tekintettel a kamerába nézni, hogy jövő héten is leüljenek a nézők a tévé elé... Szóval könnyező főhősök (még egy depressziós Rambót is kapunk Peter Ho személyében), hiteltelen menekülések (több lőtt sebbel is lehet úszkálni a folyóban), a tehetség totális elherdálása (aki egy Jack Kao kaliberű színészt csak ripacskodásra használ, annak nincs helye a filmiparban) és ostoba, idegesítően ostoba fordulatok jellemezik az egészet, egyszóval, messziről kerülendő, Kína még(?) nem tud nézhető heroic bloodshed-et készíteni.
Utolsó kommentek