A több tízezer évet felölelő szerelmi történet a Kilencfarkú Róka és a többi kínai fantázialény világában játszódik, hősei pedig szinte végig a múlton rágódnak.
Nem véletlenül nincs több leírva a szinopszisban. Nem azért, mert a nagyszerű fordulatok miatt nem akartam lelőni semmi poént, hanem azért, mert se füle, se farka az egésznek, egy értelmetlen katyvasz. Eleinte egész szórakoztató, ahogy a CG világ egyes részeit bemutatják, sok-sok fantázialénnyel, akik a későbbiek során aztán vagy eltűnnek a sztoriból, vagy semmit sem adnak hozzá a jelenlétükkel a látottakhoz. A többi modern kínai wuxiához hasonlóan itt is arra koncentráltak, hogy a látvány minél grandiózusabb legyen. Van itt minden, a fentebb már említett fantázialényektől kezdve a brutális viharon keresztül egészen a fantasy háborúig, meg a lebegő palotáig, de hiába néz ki jobban (tényleg szép a CG, bár időnként bele lehet bolondulni a színkavalkádba), mint a legtöbb hasonló mozi, a követhetetlen sztori és a hiteltelen romantikus szál megöli az egészet, nagyjából a felénél már nagyon untam, abszolút nem kötött le. Ki tudja, talán ha nem akarnak annyi mindent belezsúfolni a 110 percbe, hanem vagy a több tízezer évre, vagy a romantikus szálra, vagy a csetepatékra fókuszálnak inkább, akkor jobb lett volna. Így azonban nagyjából annyi marad meg belőle, hogy Liu Yi Fei még mindig gyönyörű és lenyűgöző, a mellérakott muki viszont csak a jóképűséget hozza, semmi karakteressége nincs. Lehet, a forrásául szolgáló regény érthetőbb, bár rákeresve leginkább csak olyan cikkeket találtam, hogy Tang Qi honnan és miről lopta a sztorit... Vagyis, ez a film sem győzött meg arról, hogy a kínaiak tudnak jó wuxiát csinálni, régen minden jobb volt, jöjjön vissza Hongkong!
Utolsó kommentek