Egy éjszakai autós üldözés balesettel végződik, az áldozat pedig elveszíti a memóriáját. A dolog pikantériája, hogy egy gyerekrablási ügy első számú gyanúsítottja az illető, de nehéz úgy vallatni, ha azt sem tudja, hogy kicsoda. Arra azonban hamar rájön, hogy szinte mindenki el akarja tenni láb alól.
A poszterből pörgő akcióra, a sztori leírásából szövevényes zsarus thrillerre lehet következtetni és valamilyen szinten mindkettőt megkapjuk, ám fel kell rá készülni, hogy a film kínai, így sok-sok minden ki van lúgozva belőle, hogy megfeleljen a cenzorok kényes ízlésének. Ez pedig tönkre vágja az egészet, mert amíg az első egy óra egész szórakoztató, főleg azért, mert a néző együtt nyomoz a memóriáját vesztett mukival, utána viszont történik egy óriási pálfordulás és a hatalmasnak szánt cliffhanger miatt oltári gagyi lesz az egész, de legalább megvan a happy end minden szempontból. Őszintén szólva egy Xu Jinglei rendezéstől többre számítottam, még ha ez a több csak annyi is lett volna, hogy többé-kevésbé hiteles legyen a sztori, a végével azonban úgy elrontották az egészet, hogy inkább csak a falat kaparja miatta a néző. Kár érte, mert Stanley Huang jó volt és előadta az összes memóriaelvesztős és fokozatosan visszaemlékezős filmes klisét, amit valaha elsütöttek, Bai Baihe viszont kissé szürke volt mellette, bár 1-2 ötletesebb jelenet azért neki is jutott. Szóval, ha nem Kínában forgatják le, talán még jó is lehetett volna (a kellőképpen abszurd kiindulópont ordít egy koreai változatért), így azonban felejthető.
Utolsó kommentek