A szerzetes, a Majomkirály és társaik útja Nyugat felé újabb kalandokat vetít előre, természetesen rengeteg démonnal kell az állandó civakodás közepette felvenniük a harcot, a csetepatékat pedig szokás szerint megelégelik egy idő után...
Az utóbbi időben szinte futószalagon jönnek ki az újabb és újabb Majomkirályos sztorik, meglehetősen változatos minőségben. Stephen Chow nagyon várt 2013-as változata a jobbak közé tartozott, így nem véletlen, hogy szinte azonnal a "várós" listára került a folytatása, főleg úgy, hogy Tsui Hark ült be ezúttal a rendezői székbe. Azonban már a nyitó képsoroknál érződik, hogy valami nagyon nem stimmel és hamar elkezdi érezni az ember, hogy újra csak egy lélektelen CG bemutatót kap, amit csak néha-néha szakít meg egy-egy jobban eltalált geg, mert a poénok többsége is elég lapos. Kár érte, mert amúgy látszik, hogy nagyon dolgoztak azon, hogy jó legyen. A zenei aláfestés nagyon hangulatos, a hol vicces, hol tényleg komolyan vett táncos betétek szintén jók, a fantasy jelleg miatt még a CG sem annyira zavaró, de mégis, az egésznek olyan erőltetett, utánérzés hangulata van, afféle húzzunk le még egy bőrt a Majomkirályról jelleggel. Lehet, egy időre szüneteltetni kéne ezt a franchise-t...
Utolsó kommentek