Egy tinédzser lány kap egy levelet, aminek feladója számára is rejtélyes módon a 10 évvel későbbi saját maga. Mivel a levélben írtak szóról-szóra megvalósulnak, ezért a végére akar járni, hogy miért is kapta a levelet.
A változatosság kedvéért egy újabb mangaadaptáció, aminek leginkább az alapötlete tetszett még azzal együtt is, hogy nem túlságosan eredeti (lásd például az Only You Can Hear Me-t, vagy a koreai Il Mare-t). A tipikus tinédzserkori problémákat a barátság és egymás segítése oldaláról szemléltetés sem új, gyakorlatilag ugyanazt sulykolják itt is, mint a Chihayafuru-ben. A sztori eleinte hangulatos, de a túlságosan is labilis főszereplő miatt egy idő után (előre látható módon) egyre inkább átmegy az egész tinédzserfilmből melodrámába, kínosan hosszú sírós jelenetekkel teletűzdelve, amik viszont egyáltalán nem érik el azt a fajta katarzist, ami a forrásul szolgáló mangában valószínűleg benne van. Így élő szereplőkkel nem jön át, végig azon filóztam, hogy talán le kéne menniük a kocsiútról a sírdogálás helyett.. Ettől függetlenül a mostanában szokásos shoujo mangáknál jobb, mert nem elsősorban a romantikus szálra fókuszálnak, ráadásul az a romantikus szál sem az az elcsépelten irreálisan rózsaszín darab, szerencsére némileg életszagúbb. Ha feszesebb, mintegy 20-25 perccel rövidebb lenne, kihagyva a hiteltelen sírdogálós jeleneteket, akkor egy egész jó (bár azért klasszikussá nem váló) tinédzserfilm lenne, így azonban tudjuk be egy eddig csak tévés dolgokkal foglalkozó rendező szárnypróbálgatásának. Annak pedig nem is rossz!
Utolsó kommentek