Erika az egyetlen lány az osztályban, akinek nincs párja, viszont nagyon tart attól, hogy a többiek emiatt kiközösítik. Lefotóz egy srácot az utcán, "bizonyítékként", hogy neki is van, pechjére viszont kiderül, hogy a lefotózott fickó is a suliba jár, ráadásul a legnagyobb idolok egyike. Annak pedig, hogy ne bukjon le, ára van...
Hiroki Ryuuichi a Strobe Edge után újfent elmerült a shoujo mangák tengerében és újfent sikerült egy igencsak közepeset megfilmesítenie, bár kétségtelen tény, hogy néhány elemében egész érdekes a sztori. A fő vonal a tipikus romantikus sirattató marhaságok kliséit követi egy az egyben (egymást ki nem állható páros, kölcsönös szivatás, képbekerülő harmadik, a végén pedig az elmaradhatatlan futás, stb.), a fordulatait kilométerekről látni előre, semmi meglepő, vagy éppen izgalmas nincs köztük. A kicsit extrémre hangolt karakterek is hozzák a szokásos irracionális döntéseket és persze ezúttal is nagyon furcsák, életszerűtlenek a férfi szereplők. A kínosan erőltetett lezárásról nem is beszélve. Vagyis, a romantikus csodák rajongói imádni fogják, mindenki más viszont kerülje el messzire, mert "kívülállóként" meglehetősen idegesítő itt-ott. Hiroki jobban tenné, ha maradna a komolyabb történeteknél (az iMDB szerint marad is, a még be nem mutatott filmjei nagyon izgalmasnak tűnnek), vagy ha már ilyen témát forgat, akkor a korábbi filmjeihez hasonló extremitást és naturalizmust is beletehetne, úgy hitelesebb lenne. Így viszont a sztori legérdekesebbnek tűnő mellékszála (a diákok és a pornó rájuk gyakorolt hatása) az első pár perc után teljesen elsikkad és átveszi a helyét az ezerszer látott klisék halmaza. Hiába aranyos benne Nikaido Fumi, ez kevés így nagyon.
Utolsó kommentek