A Tokióból Sapporóba tartó járat útja eleinte tipikusnak tűnik. A jóképű pilóták remekül boldogulnak a DC-3-assal, az utasok között megtalálható mindenféle korú, státuszú és jellemű ember, de az indulás előtt nem sokkal jegyet vesz egy foglalás nélküli napszemüveges alak is, akiről hamar kiderül ez meg az.
Jó kis klasszikus szösszenet az imádnivaló 50-es évek Japánjából, Takakura Kennel és a csinos stewardesekkel. A tokusatsu (két apróbb jelenetet leszámítva) nagyon jó, eleinte észre se vettem, mikor maketteznek és mikor nem. Látszik, hogy a rendező (vagy az operatőr) imádta a DC-3-ast, minden létező szögből van róla felvétel, bár időnként zavaró, hogy ugyanazt a pár másodperces snittet vágják be egymás után többször is. Az utasok között a katasztrófafilmek hajnala óta meglevő jellegzetes típusok vannak, a viccesnek szánt civakodásaik viszont mai szemmel már nagyon modorosak. Takakura viszont zseniális, teljesen érthető, hogy mindkét stewardess oda van érte, persze nincs könnyű dolguk. Szóval, minden sutasága ellenére is nagyon tetszett, imádom ennek a kornak a filmjeit!
Utolsó kommentek