Egy filmrendező Suwonba megy, hogy a filmjének vetítése előtt beszélgessen a nézőkkel. Mivel egy nappal korábban érkezik, így bámészkodik egy sort a környéken és találkozik egy fiatal festőnővel. Mindezt két variációban nézhetjük végig.
Hong Sang-soo filmjeiről az a hír járja, hogy mindegyikben ugyanaz a séma ismétlődik, azaz koreaiak beszélgetnek, lerészegednek és közben vonzalmakat éreznek egymás iránt (lásd például Our Sunhi). Ugyanez van itt is, ráadásul kétszer, két külön változatban levezetve. Egyik oldalról nagyon tetszett, mert teljesen realista, földhözragadt és átélhető a sztori, a lelkes, ám itt-ott kissé kínos csajozási kísérletek és a (már ittasan) előadott nagy őszinte monológok nagyon ügyes kontrasztot adnak, a színészi játék pedig elsőosztályú, pedig több hosszú percekig tartó, vágás nélküli jelenet is van. A másik oldalról viszont kicsit unalmas az egész, pont emiatt, kiszámíthatóak a fordulatok, főleg, ha már látott az ember a rendezőtől valamit. Ettől függetlenül jópofa, főleg a második verzió, ahol még egy kicsit pikáns mellékzönge is színesíti a részegedést. Jó volt, minden lassúsága ellenére is érdemes sort keríteni rá!
Utolsó kommentek