Egy japán orvos, Shimada Koichiro a 80-as években Kenyában köt ki a Vöröskereszt egyik kórházában Nakuru-ban. Egy kiküldetés során a háborús övezetben, a szudáni határnál fekvő Lokichogio-ba kerül, ahol a háborús borzalmak mellett sok minden egyéb, nagyon is emberi kalandba keveredik.
Miike Takashi a rá jellemző, agyament mozik mellett szép csendben leforgatta az utóbbi idők egyik legjobb, legszebb drámáját, aminek a témája sem különleges, bár ez inkább az eredeti könyvet jegyző Sada Masashi (na meg Shimada doktor) érdeme. A sztori egyes fordulatai ugyan itt-ott kicsit érezhetően szándékoltan túldramatizáltak és a hangulat is felemelő mindannak ellenére, hogy egy polgárháború sújtotta helyen játszódik az egész, ettől függetlenül mindenképp érdemes betárazni. Az afrikai tájak nagyon szépek, a helyi gyerekek is aranyosak a kórházban, az angol nyelvű dialógusok felettébb szórakoztatóak (Osawa Takao angolja különösen, de a helyiek akcentusa is érdekes) és még némi (újfent kissé erőltetett, de nagyon megható) átfedéssel a 3.11 is szóba kerül. A végén a dal pedig egyszerűen lenyűgöző, zseniális. Ajánlott!
Utolsó kommentek