A helyiek szerint a Jirisan hegyen él egy óriási tigris, amit nagyon kevesen láttak és azok közül is csak kevesen élték túl az alkalmat. A környék japán katonai parancsnoka természetesen szemet vet a legendás tigrisre, amihez még akár a feladat ellen tiltakozó öreg vadász segítségére is szükség lehet.
Fura egy film ez, mert egyrészről nagyon látszik rajta, hogy a koreaiak beleadtak apait-anyait, szokás szerint hosszabb is jó 20-30 perccel a kelleténél, másrészről viszont ahogy halad előre a sztori, úgy lesz benne egyre több "na ne már!" momentum, ami miatt egyszerűen nem lehet komolyan venni, hiába a végig sulykolt pátoszos zene. A felvezetés pedig tökéletes, hiszen adott a nehéz éveket maga mögött tudó vadász, a lázadozó kamasz fia, akik párosa abszolút telitalálat, adott az arrogáns japán tiszt (Osugi Ren zseniális, mint mindig!), a helyi vadászok között is akad néhány jópofa marcona figura és eleinte a számítógéppel animált tigris is viszonylag hiteles, bár a tevékenysége nagyban hajaz a zseniális Chaw-ra, csak komédia nélkül. Aztán ahogy kezdenek a dolgok egyre vadabbra fordulni, onnantól jön a már említett "na ne már!" részek tömkelege, amik tönkreteszik a drámaiságot, amit elég hamar kikezd a túlságosan "emberi" tigris is. Ami marad, az csak a szokásos koreai-japán ellentét, némi nacionalizmussal fűszerezve, a '20-as évek kommandójának bemutatása (szintén "na ne már!" kifejlettel) és persze Choi Min-shik, aki ha nincs a szereplők között, akkor valószínűleg sose nézem meg a filmet. De ő sem menti meg az unalomba fulladástól és a csalódástól, Korea továbbra sem találja régi fényét.
Utolsó kommentek