A cím nagyjából leírja az egész sztorit, mindenesetre a Tajvanon székelő, emberi vérrel már nem élő vámpíroknak sürgősen Yokohamába kell költözniük, így a legfiatalabb tagjuk, Kiira első szerelme is hirtelen elválással ér véget. Néhány évvel később az általuk üzemeltetett pékségben aztán újfent pezsegni kezd az élet.
Nem nagyon szeretem a vámpíros sztorikat, mert egyrészt mind ugyanarról szól, másrészt általában nem túl komplexek és a készítők megelégednek egy-egy műfajjal az aktuális kínlódások kivesézésére. Tulajdonképpen Suzuki Mai, az elsőfilmes rendező is ezt tette, de a poszterből is érezhető módon annyira elvitte a japános cukiság irányába az egészet, hogy minden klisésség ellenére sem lehet haragudni a filmre, sőt! A tajvani és koreai szereplők beépítése igazi telitalálat, imádtam az akcentusukat hallgatni, ahogy a mandarin nyelvű mesélő is jópofa. A mostani könnyed japán mozikból kihagyhatatlan zenei betétek is nagyon hangulatosak, imádtam őket hallgatni és a szirupos, színes, legfőképpen rózsaszín látványvilág is tetszett. Szóval minden adott egy könnyed kis ifjúsági filmhez, amiben néhány pillanat erejéig még a fantasztikus Ekin Cheng is vámpírkodik egy kicsit.
Trailer
Shudaika
Utolsó kommentek