Rikyu halála után kapcsolódunk be a történetbe, amikor Oribe lesz a nagy teamester utódja, a baráti körébe pedig beletartozik a Maeda uralkodó tűzrőlpattant lánya, Go-hime is. A szereplők útjai különválnak, majd 20 évvel később érnek újra össze, amikorra a keresztények már számottevő erőt képviselnek.
Már nagyon régóta ott volt az "egyszer mindenképp meg kellene nézni" listámon ez a film. Nagy elvárásokkal ültem le elé, de már a feliratoknál elbizonytalanodtam, mert megjelent a rendező, Teshigahara Hiroshi neve, az ő produkcióival pedig az a tapasztalatom, hogy nagyon hosszúak és bűn lassúak, ezeket pedig nehezen ellensúlyozza a művészi stílus. Nos, a Go-hime is ilyen. Nagyon szép, mívesen kidolgozott, de a 140 percet csak két részletben tudtam végigülni. A történet maga tetszett, de igazán a szereplők viszik a hátukon az egészet, gyakorlatilag az összes karaktert imádtam benne az öreg fegyvergyűjtőtől kezdve az Oribét mesterien megformáló Nakadai Tatsuyán keresztül a gyakorlatilag kettős szerepet eljátszó Miyazawa Riéig. Vagyis rengeteg érték van a filmben, de a szokásosnál is lassabb tempója miatt este nem érdemes belekezdeni, mert garantált az elalvás.
Utolsó kommentek