Egy általános iskola épületét akarják gengszterek megszerezni, némi pech, hogy Ip Man fia is pont oda jár. A külföldiekkel pedig mindig csak a baj van, akár rendőrök, akár gengszterek, ráadásul még egy rivális wing chun mester is Ip Man babérjaira pályázik.
Van az a mondás, hogy egy film, amiben Kent Cheng játszik, csak jó lehet. Kent Cheng pedig szerepel ebben a filmben, egy nyomozót alakít, ám a rendőrség brit főnökeivel meggyűlik a baja. Szóval már ezen a ponton eldőlt, hogy ez egy nagyon jó film, persze a jó öreg Kenten kívül pár másik régi nagy név is feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben. Persze mindez lényegtelen, elvégre úgyis mindenki a Donnie vs. Mike Tyson párharcra kíváncsi, amit végig vigyorogva néztem végig, mert zseniális minden pillanata (Mike még kantoniul is gagyarászik pár szót, nem lehet nem imádni). Meglepő módon azonban nem kettejük párharca a csúcspont, hanem a riksás wung chun mester, Cheung Tin Chi a fő kihívó (Zhang Jin alakítja, aki többek között Tony Leung Ip Manjának is kihívója volt a The Grandmasterben). A Yuen Woo-ping által koreografált bunyók nagyon látványosak, még az egy a száz ellen csaták is úgy vannak fényképezve, hogy amennyire lehet, hihetőek legyenek, ráadásul több vágás nélküli, hosszú snitt is van köztük (a muay thai harcos elleni talán a legjobb). Az akció rész tehát abszolút rendben van, még a drámai szál is elfogadható, bár néha kicsit túl hosszúra van nyújtva. Hogy mennyi maradt a valódi Ip Manből? Szinte semmi, de kit érdekel? Egy igazi szuperhőst alkottak belőle, akinek nemcsak a végtagjai, hanem a gondolatai is nagyon gyorsak és még az egy bites bölcsességek is illenek hozzá, egyáltalán nem mesterkéltek. Nagyon tetszett, de azért egy kicsit több Mike Tyson lehetett volna még benne.
Utolsó kommentek