Xu Lai diákként festőnek készült, de úgy hozta az élet, hogy fehérneműgyáros lett belőle. Családjával Hongkongba megy, ahol éppen első szerelmének kiállításának a megnyitója van. Úgy dönt, hogy a családot lerázva ellátogat a megnyitóra, de ez nem is olyan egyszerű.
Xu Zheng újra leporolta a már kétszer is bevált receptet és a kínai falu (Lost on a Journey), valamint Thaiföld (Lost in Thailand) után ezúttal Hongkongban szerencsétlenkedik egy sort. A fő humorforrás ugyanaz, mint korábban, azaz egy kifejezetten irritáló, idióta "sidekick" (ezúttal a feleség öcsikéje személyében), akit legszívesebben 2 perc után péppé verne az ember, valamint a mókás helyiek, akiknek a beszédét hőseink nem értik. Ezeknek megfelelően a humor brutálisan harsány, sokszor idegesítően fárasztó, nem pedig vicces, ráadásul teljesen értelmetlen mellékzöngékkel van tele (most komolyan, azok a sisakok viccesek voltak?). Értem én, hogy a derék Xu megpróbálta a Stephen Chow abszurdokat megidézni (sikertelenül), megfűszerezve egy kis Jackie Channel, ahogy lelóg a turistabuszról (sikertelenül), megállás nélkül tolja az idézeteket a hongkongi mozi klasszikusaiból, cameo szerepekben pedig sok-sok kantoni hírességet szerepeltet, de ezek önmagukban nagyon kevesek ahhoz, hogy egy jó vígjátékról beszélhessünk. A már sok-sok filmből ismerős helyszínek, az abszolút telitalálat kantoni aláfestő zenék mind-mind tökéletesek, de a fordulatok nagyon erőltetettek, túlhúzottak, túljátszottak, szinte végig azt éreztem, hogy a kevesebb több lett volna. Kár érte, mert egy jó sztorival ez akár az év filmje is lehetett volna, így viszont még Vicki Zhao miatt sem érdemes végigszenvedni.
Utolsó kommentek