Különféle okokból kifolyólag hátrányos helyzetű lányok próbálnak érvényesülni a felhőkarcolók mögötti totál lepukkadt hongkongi pokolban, ahol (ki hinné) az egyetlen értékmérő a pénz. De attól, mert valakinek (főleg egy fiatal lánynak) van, még nem jelenti azt, hogy ő már valaki, sőt! A többiek pedig a WeChat alkalmazás segítségével a keresésére indulnak.
Philip Yung és stábja minden valószínűség szerint egy igazi kultfilmet akart összehozni, ami egyesíti önmagában a mostani fiatalság problémáit és átélhetően akarja bemutatni az életüket. Annak ellenére sem mondanám azt, hogy ez sikerült, hogy olyan emlékezetes darabok jutottak eszembe, miközben néztem, mint a Lilja 4-ever és a The World of Kanako, vagy éppen Herman Yau depresszív Whispers & Moans-a, a sok bulijelenet pedig a Lan Kwai Fong trilógiát idézi. A téma örök (jóravaló fiatal szereplők csúsznak lefelé), a megvalósítás azonban olyan szinten lett túlzásba víve és olyan szinten erőltetett, hogy nehéz nemhogy befogadni, hanem még komolyan venni is. Ettől függetlenül a szájbarágott mondanivaló tökéletesen átjön (a drog rossz, ne kurválkodj, stb.), a rendező pedig mindent megtett azért, hogy a hongkongi mozi összes zsánere megjelenjen legalább 1-2 perc erejéig, viszont olyan erőltetett az egész, hogy sokszor inkább karikatúrának látszik. Szóval category III HK moziként nem rossz, tinédzser drámaként, illetve kultfilmként viszont halálra van ítélve, egyszerűen nem elég színvonalas hozzá. A nagyon művészinek szánt, ám teljesen értelmetlen "archív" bevágások eredetijét, a '85-ös Lonely Fifteent viszont kedvem támadt megnézni.
Utolsó kommentek