Egy óceánjáró utolsó útjára meghívást kap egy gazdag vállalatvezető lánya, a civilben nyomozóként funkcionáló Reiko, illetve a segítője. Ahogy pedig az ilyen utolsó dolgoknál lenni szokott, történik némi malőr (egy gazdag szingapúri úriember a vízbe esik) és már meg is kezdődik a rejtélyes elkövető utáni nyomozás.
A véresen komoly, de kissé talán steril Higashino Keigo regények adaptációi után érdekes színfolt az egyébként elég elcsépelt nyomozós műfajban ez a könnyed szösszenet, ami természetesen szintén egy regény alapján készült, aminek szerzője Higashigawa Tokuya. A sztori ügyes, a szereplők jópofák (bár a színészi játék eléggé ripacskodó), a hangulat se rossz, a poénok java is ül, ennek ellenére mégsem olyan szép az összkép. Ennek oka elsősorban a rendezés, mert a tévésorozat epizódokon edződött Hijikata Masato erejét meghaladta a két óra, a tempó eléggé egyenetlen és elég lassú, így időnként igencsak elkalandozott a figyelmem, valamint a hirtelen, szinte a semmiből előtörő gegek és megható jelenetek egy az egyben a japán tévésorozatok világát idézik (akárcsak a kissé szegényes képi világ). Mindez persze nem véletlen, hiszen a moziváltozat előtt készült el a tévésorozat, amit szintén Hijikata hozott tető alá. Minden "nemszeretem" dolog ellenére a film egyáltalán nem rossz, sőt, egy-két mellékszereplő (Takenaka Naoto, Miyazawa Rie) miatt határozottan érdemes belekukkantani, de sokkal jobb lett volna egy feszesebb tempójú, durván másfél órás változatban letudni az egészet.
Utolsó kommentek