Jól szituált család költözik a lepukkadt lakótelepre. A nagylánynak jut a feladat, hogy az üdvözlő ajándékot átadja a szomszédnak, aki nem nagyon akar ajtót nyitni. A játszótéren viszont a lány találkozik egy tündéri kisfiúval. Az idillnek azonban egyre furább történések vetnek véget.
Nakata Hideo, a jó 15 évvel ezelőtt kezdődött ázsiai horrorboom talán legismertebb alakja tovább csiszolgatja saját munkásságát, próbálkozván újat nyújtani az egyre inkább önismétlővé váló műfajba. Ezúttal némileg hozott anyagból dolgozott, mert a Kuroyuri danchi-t egy svéd horror ihlette, de hogy mennyiben hasonlít egymásra a két sztori, azt sajnos nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy aki látott már ázsiai horrort, annak túl sok meglepetés nem lesz a sztoriban, ellenben az egész jól eltalált hangulatot akár még értékelheti is. A történetvezetés borzasztó lassú, ráadásul amíg el nem kezdenek kibomlani a szálak, addig néhány meghökkentő pillanatot leszámítva még unalmas is, aztán amikortól elkezd beindulni a paráztatás, onnantól már sokkal érdekesebb. Persze nem feltétlenül a paráztatás önmagában, sokkal inkább a magyarázatok és a japán (mondjuk azt, hogy) sámánizmus beépítése a történetbe, ami egy igencsak érdekes színt visz bele a látottakba. Mindettől függetlenül persze ez is "csak" egy horrornak álcázott pszicho-thriller, akárcsak az összes többi.
Utolsó kommentek