A lovagias yakuza, Jirocho, 28 fős csapatának élén masírozik és egyre jobban útjában van a rivális yakuza csoportosulásoknak, akik egy stratéga segítségével próbálják meg eltenni láb alól. Az ilyesmi pedig rengeteg bosszút és leszámolást szül, ráadásul még egy suhanc is beállítja magát a 28 fős csapatba.
Jó kis régimódi yakuzafilm, amiben még a betyárbecsület körül forog a történet, így tulajdonképpen simán beleillik a jidaigeki-k sorába is. Az első részt láttam annak idején, de szinte semmire nem emlékszem belőle, leszámítva Ichikawa Raizo figuráját. A folytatás persze az előzmények ismerete nélkül is érthető, csak egy-két utalás lesz homályos. A történet eleinte meglehetősen színpadias, sok humorral és erőteljesen kifestett szereplőkkel, akik között egyébként sok jópofa, ötletes karakter van (pl. a szerzetes, vagy a Katsu Shintaro által alakított félszemű fickó), aztán ahogy elkezdenek pörögni az események, úgy vált át egyre komolyabb, drámaibb hangvételre és úgy lesz benne egyre több és nagyobb a csatajelenet. A csetepaték látványosak, bár nem feltétlenül a lenyűgöző koreográfiák miatt, inkább a gyönyörű helyszínek és a tömegjelenetek miatt, amik végig kísérik az egész filmet, ami jó kis kikapcsolódást nyújt, de érzésem szerint ugyanolyan felejthető, mint az első rész volt.
Utolsó kommentek