Suli, álmok, baseball, maraton, lányok, miegymás, ám a háború magához szólítja az ifjúságot is, hőseink pedig a haditengerészetnél kötnek ki, annak is az új csodafegyveréhez, az emberi irányítású torpedóhoz képzik ki őket. A háborúban pedig minden átértékelődik,a halál hősies, a túlélés gyávaság, ám nem feltétlenül mindenki gondolkodik így.
A 2000-es évek közepén, a II. Világháború végetérésének 60. évfordulója környékén viszonylag sok, az akkori hősöknek emléket állító alkotás készült (lásd még pl. Yamato). Oly sok más japán filmhez hasonlóan ez a történet is eredetileg regény formájában jelent meg (a szerzője Yokoyama Hideo) és a Battle Under Orion-nal ellentétben gyakorlatilag csak a kaiten pilótákra fókuszál. Durva kiképzés, rossz bánásmód, de a tengeralattjárón már ők is egyenrangú félnek számítanak. Az úton viszont óriási a dilemma, hogy mi számít jónak, ha nem kerül sor bevetésre és csak tétlenül, afféle potyautasként utazik a csapat, vagy ha jön a végzetes parancs... Ezt a kérdést tulajdonképpen jól járja körül a film, kellően aprólékosan részletezve, viszont a hasonló háborús eposzoktól megszokott módon kissé túl van dramatizálva. Ez utóbbi miatt nem tetszett annyira (bár lehet, hogy csak túl sok hasonló történetet láttam már), de akit érdekel a háború és annak különleges alakulatai, annak számára mindenképpen érdekes lesz, bár hozzá kell tenni, hogy a Battle Under Orion jobb.
Utolsó kommentek