Ugyanazon a munkahelyen dolgozó párocska szakít, ám az ilyesmi sosem egyszerű, mert a dolog előbb-utóbb (inkább előbb) kitudódik, onnantól pedig megkezdődik a se veled, se nélküled kínlódás, egészen a hullámvasútig. Vagy mégsem?
Romantikus filmbe beletenni a hullámvasutat egyszerre bántóan elcsépelt és félelmetesen ötletes dolog. Ha pedig a történet ráadásul koreai, akkor pláne, hiszen úgy ugrálnak a zsánerek között, hogy a néző csak kapkodja a fejét. A sztori első fele zseniális, egyrészt a szakítás utáni kicsinyes bosszúk hosszas szemléltetése miatt (szerintem még Patrick Kong is tapsolt, miközben nézte), másrészt a munkahely (egy bankfiók ügyfélszolgálata) reakciói miatt (multiknál dolgozóknak felettébb ismerős lehet némelyik szituáció). A maga módján jó a második fele is a sztorinak (ami egyébként félig-meddig ál-dokumentumfilmes eszközökkel van felvéve), ott elsősorban az tetszett, ahogy végig érzi a néző, hogy valami nem kerek. A lezárás olyan, amilyen, nekem nem tetszett, valószínűleg Patrick Kong is kifütyülte, de ez egy koreai romcom, nem pedig egy végletekig szarkasztikus hongkongi agymenés. Kim Min-hee továbbra is nagy kedvenc, de Lee Min-ki is jó volt, főleg akkor, amikor játszotta az idegest/részeget. Ilyen koreai mozik még jöhetnek!
Utolsó kommentek