Egy fontos alkalom miatt újra összegyűlik a család a nagyszülők házában, magukkal hozva házastársat, gyereket. Ebéd, vacsora, vagy éppen séta közben pedig mindenki megnyílik egy kicsit.
Koreeda Hirokazu tökéletes természetességgel ábrázolt drámáit mindig is szerettem, így ez sem okozott csalódást. Ránézésre semmi extra (mi lehet érdekes egy családi összejövetelben?), de mégis, a japán mozi hagyományosan legerősebb műfaja az egyszerű emberek egyszerű történeteinek varázslatos bemutatása, Koreeda pedig mestere ennek a zsánernek. A kicsit mogorva öreg, a központban levő nagymama, a rekedtes hugica, meg a kicsit fekete bárányként kezelt másodszülött fiú mind-mind jól eltalált, abszolút élethű karakterek, a hangulat ügyesen keveri az aranyos, szívmelengető pillanatokat a lelkek mélyén elnyomott, de időnként feltörő szívfájdalmakkal, a gyönyörű, tengerpart közeli városkában meg bármikor tenne az ember egy jó sétát. Jó volt, ahogy azt Koreedától már eddig is megszokhattuk.
Utolsó kommentek