Ázsiai filmek röviden

Egy kellemetlen helyzetbe keveredett szektavezető védelmére felbérelnek három fura alakot. Ám ahogy az már lenni szokott, senki és semmi sem az, akinek és aminek látszik, az ilyesminek pedig nem szokott túl jó vége lenni.
Amennyire hidegen hagyott (szó szerint és átvitt értelemben is) a jeges fagyban játszódó Monsters Club, annyira volt ütős Toyoda Toshiaki új filmje, a gyönyörű okinawai tájakon játszódó I'm Flash. A téma már önmagában kicsit groteszk (egy vallási vezető úgy bérel fel testőröket, mint a yakuzafőnökök), a totál pszichedelikus hangulat (eleinte csak pislog a néző, hogy mi is folyhat itt vajon) és a néhol vicces, néhol húsbavágó, néhol pedig kifejezetten groteszk vallási filozofálások viszont nagyon szórakoztatóak, a John Woo-t idéző akciójelenetről nem is beszélve. Mindehhez pedig sokat hozzáad az ezúttal is nagyon laza és flegma Matsuda Ryuuhei, valamint a mindenhonnan kilógó, már külsejét tekintve is irreális Fujiwara Tatsuya. A japán mozi majd' minden szépségét felvonultatja a történet, Toyoda pedig ügyesen adagolja a hülyeséget, a menőséget és a szektákba vetett hit kifigurázását. Ilyen film jöhet még sok!