Ázsiai filmek röviden

Kitamachi Kanta egy született vesztes, akinek a családja még gyerekkorában széthullott, csak középiskolát végzett, segédmunkásként tengeti életét, nincs sem életcélja, sem álmai. Szükségletei viszont igen, ám ezeket meg tudja-e szerezni magának?
Jó kis retro 80-as évekbeli történet, ami tulajdonképpen bármikor játszódhatna, hiszen leginkább a ruhák és a környezet mutatják csak, hogy mikor játszódik (meg persze a képi világ). Főhőse a japán drámák tipikus figurája, a született antihős, az alapvetően jóravaló, ám a helyi társadalomba nem beleillő, perifériára szorult, faragatlan, szókimondó, perverz fickó, aki ugyan időnként képes emberi kapcsolatokat szerezni magának, ám megtartani őket már nem nagyon. Ahogy az efféle történetekkel lenni szokott, kicsit nehezen nézhető (annyira azért nem, mint a Boys on the Run), a fordulatai csak sejthetőek (az az érzésem, mindenkinek van ilyen, félresiklott életű ismerőse), jó a humora és átjön az emberi oldala (ismerősei egy ideig próbálnak segíteni a főhősön). Moriyama Mirai jól alakítja a lúzer főszereplőt, a többiek meg jól statisztálnak neki. Nem ez az utóbbi idők legjobb japán drámája, de egyszer simán nézhető, az általában színesnek, pezsgőnek és kissé nosztalgikusnak beállított 80-as éveket egy teljesen más, nagyon szürke és nagyon kilátástalan szempontból mutatja be.