Ázsiai filmek röviden

A címben szereplő privát vasútvonal utasainak itt-ott egymásba fonódó, jellegzetesen japánosan feelgood, ám kissé tanmesés története, amiben a nyolc főszereplőnek van búja-bánata az életében, de igyekeznek egymást bátorítani és (leginkább) meghallgatni.
A fentieknek megfelelően a kivitelezés és a hangulat (egy kicsit) a Szomszédok tévésorozatra, illetve (nagyon) az Always-re emlékeztet. A "kandou-saseru", azaz meghatónak szánt részek egy az egyben a japán tévésorozatokban megszokott dolgokat hozzák, szereplőink okosakat mondanak, amit néhány könnycseppel is igyekeznek kihangsúlyozni, de szerencsére nem csak ennyiből áll a majdnem 2 óra, hanem kapunk egy kevéske humort (főleg a punk gyereknek köszönhetően), némi (nem is kevés) társadalomkritikát, cukiságot minden mennyiségben (a kisgyerekek minden japán filmben cukik) és egy, a történetből messze-messze kivilágító, a szerepében valósággal lubickoló Nakatani Miki-t, aki, akárcsak a Genji Monogatari-ban, lenyűgöző, igazi nagybetűs nő. A többiek abszolút beleillenek a filmbe, igazi, hétköznapi utasoknak tűnnek, ez a történetet tekintve előny, az emlékezetességet tekintve viszont talán hátrány. Azért az öregasszony itt is jól kiosztja a neki nem tetsző népségeket... A film pedig nem egy nagy durranás, láttunk már sok ilyesmit, de a lassú, csendesebb drámákat kedvelők számára egyszer simán nézhető.