A Firenzében dolgozó restaurátor 10 év után sem tudja elfelejteni diákkori szerelmét, ráadásul mint megtudja, a lány is Olaszországban él. A néző pedig megkezdi az utazást a gyönyörű Észak-olasz tájakon, valamint különböző idősíkokban, megismerve az egykori párocska múltját, bőséges ízelítőt kapva a boldogtalan ázsiai románcokból.
Ez a film is már régóta ott hevert az egyszer majd megnézendő darabok között, elsősorban kedvenc színésznőim egyike, Kelly Chen miatt, de jó volt, hogy ilyen sokáig halogattam a végignézését. Az Eguni Kaori regényéből készült romantikus dráma ugyanis tulajdonképpen egy 10 évvel ezelőtti változata a Bokura ga Ita-nak, leszámítva, hogy ebben jobbak a karakterek. Mint film, szintén nagyon szép, gyönyörű az operatőri munka, jók az aláfestő zenék (többségében Enya dalok), a hangulata is nagyon tetszett, viszont a történet vezetése nem az igazi, itt-ott maradtak homályos foltok benne (pl. a srác apját nem is értem, miért kellett belevenni). Ettől függetlenül jó kis kikapcsolódás, már persze csak akkor, ha szereti az ember a boldogtalan ázsiai románcokat. A többieknek marad benne Kelly Chen, meg persze a mindig zseniális Michael Wong, aki ezúttal is Michael Wong-ot alakítja, több, mint meggyőzően.
jelenetek a filmből
a filmben fontos jelentőséggel bíró cselló darab
Utolsó kommentek