Ázsiai filmek röviden

Egy tipikus hétköznap csordogál a maga szokásos medrében, egész addig, amíg hírt nem kapnak a szereplők egy közeli vasúti katasztrófáról. Aztán szép lassan minden káoszba fordul.
A Vengeance Can Wait-hez hasonlóan ez is egy modern, provokatív színdarab moziváltozata, amit a kultfilmes Ishii Sogo (vagy ha úgy jobban tetszik, Ishii Gakuryuu) rendezett meg. Minden bizonnyal megosztó darabnak tekinthető, aki rá tud hangolódni, az imádni fogja, aki meg túlzott értelmet keres az elképesztően abszurd történésekben, az utálni fogja. Nekem két dolog tetszett benne nagyon, az egyik, hogy soha nem lehet tudni, mi fog a következő pillanatban történni (bár egy idő után már rájön a néző, hogy nagy vonalakban mi várható), a másik pedig az, ahogyan a szereplők lereagálják a teljességgel abszurd fordulatokat. A hangvétel az abszurdnak megfelelően meglepően könnyed, mindannak ellenére, hogy valójában igencsak drámai történések zajlanak, az első 20 perc pedig, amikor még semmit sem sejt a néző abból, hogy mi is vár rá, csak nézi, ahogy a karakterek próbálják megbeszélni ügyes-bajos dolgaikat, valami hihetetlenül szórakoztató akkor, ha valamennyire ismerjük a japánokat. Mind a kávézós szájkarate, mind a kerti beszélgetés 110%-ban japán. Röviden, helyenként imádtam a filmet, de a vége felé már egy kicsit fárasztó.