40 éves úriemberünknek kijutott a jóból. Munkahelyén éppen átsorolják más, alacsonyabb (jóval alacsonyabb) pozícióba, a családjában is vannak zűrök keményen, ráadásul az előző házasságából született lányától is el akarják tiltani. Közben pedig hamarosan új poronty is érkezni fog.
Úgy ültem neki a filmnek, hogy csak a szereplőket láttam a poszteren és mivel régi kedvenceim játszanak benne, így kíváncsi voltam, mi sül ki belőle. Hát nem pont az, amire elsőre gondoltam. A már több jól eltalált mozival előállt (Night's Tightrope, Bread of Happiness) rendezőnő,, Mishima Yukiko új filmje elég kemény, bizonyos szempontból még alattomosnak is nevezhető. Szép lassan, a japán drámákhoz méltóan csepegteti a történetet, amiből egyre inkább, egyre kegyetlenebbül jön elő a földi pokol. Jó kis társadalomkritika, egyben elgondolkodtató, mert eléggé érzékletesen adja át, hogy a tradícionális családról szóló kép hova vezet, illetőleg, hogy miért menekülnek ettől sokan (az egyik szereplő is), avagy, miért is öregszik erősen a népesség. A semmi sem tart örökké alapötletből itt-ott kifejezetten durva dolgok jönnek ki, ez persze már inkább Shigematsu Kiyoshi, az eredeti regény írójának érdeme. Ha a saját sztoriját írta meg, akkor nem irigylem. Szóval ez egy jó film, egy kemény és elgondolkodtató film, de pont emiatt nem valószínű, hogy bárki is kétszer szeretné megnézni.
Utolsó kommentek