A haldokló császárhoz Japánból hívnak szerzetest, hogy űzze ki belőle az ördögöt, ám mire megkezdődne a szertartás, addigra már nincs értelme belevágni. A helyszínen talált nyomok alapján volt egy macskája a császárnak, amiről azonban nem tud senki. A nyomozás során pedig 30 évvel korábbi eseményekig kell visszamenni.
Erről az agyonhype-olt filmről mindössze annyit tudtam előre, hogy egy japán regényből forgatták és szerepelnek benne japánok is. Miközben néztem, folyamatosan agyaltam azon, hogy hiába néz ki jól, amit látok, meg hiába hangulatos, valahogy máshogy kellett volna inkább megcsinálni, hogy inkább ütős legyen. Aztán a történet második fele már jócskán a modern kínai kosztümös (nevezzük úgy, hogy) wuxiák ősbűnébe torkollik, egy csöpögős, érzelgős, idegesítő romantikus(?) marhaság keveredik ki belőle. Nem tudom, hogy Yumemakura Baku eredeti regényét mennyire szöveghűen adaptálták, de az úriember többi munkájából kiindulva (Onmyoji 1-2, Everest) ennyire talán nem lehet nyálas. Kár érte, mert főleg az eleje nagyon hangulatos, látványos (még a CG sem zavaró benne), a szerzetes és a tökkelütött haverjának nyomozása is jópofa, az utolsó 30-40 perc viszont kínosan elnyújtott, lassú és idegesítően csöpögős (Sandrine Pinna szerepe kb. kimerül annyiban, hogy bánatosan néz, aztán meg csak fekszik, jól elpazarolták), a CG macska ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre hiteltelenebb, eltúlzott. Szóval, mindenképpen figyelemre méltó és érdekes alkotás ez, nagy nevek egész sorával a stábban, de nehezen lehetne azt mondani rá, hogy jó film. Talán ha japánok forgatták volna le, úgy jobb lenne...
Utolsó kommentek