Egy feleség éppen szembesül a kórházban azzal, hogy a férje amnéziás tüneteket produkál, fogalma sincs, hogy kicsoda, kikkel van körülvéve és hol van. Egy rámenős újságíró ugyanekkor egy fura gyerekkel találkozik, aki mindenáron arra akarja rávenni, hogy keresse meg a társát. A furcsa dolgok viszont csak ez után kezdődnek.
Ha már így kiderült, hogy a Foreboding és a Before We Vanish ugyarról a tőről fakad, gyorsan megnéztem a másik verziót is. Legalább olyan fura az a tény, hogy ugyanabból a sztoriból ugyanaz a rendező két eléggé más hangulatú filmet is leforgat, mint maga a film sztorija. Sajnos a darabot nem láttam, de egyre inkább érdekelne, hogy mi is ez eredetileg, mert így a két film ismeretében egyértelműen az az érzésem van, hogy inkább kiegészítik egymást, a kettő együttes ismerete adja ki az egészet és nem lehet eldönteni, hogy az egyik, vagy a másik változat jobb-e. Talán Kurosawa Kiyoshi kísérletezni, vagy éppen szórakozni akart, fene tudja, legalább akkora rejtély, mint a filmek maguk. Amíg a Foreboding egyértelműen a rejtélyekre és a thrillerre fókuszált, megfűszerezve az egészet az elborult sci-fi szállal, addig a Before We Vanish valamivel könnyedebb, akciódúsabb, sőt, romantikusabb. Talán épp emiatt több benne a hülyeség és a logikátlanság, amit csak részben ellensúlyoz a néhány váratlan és emiatt ütős poén, valamint a remek színészi játék (Matsuda Ryuhei nagyon jó ezekben a fapofás szerepekben, Nagasawa Masamit minden szerepben szeretem, akárcsak az öreg Sasano Takashit és külön poén, hogy Higashide Masahiro ebben a filmben is feltűnik egy kis szerepben). Jó volt, főleg azért, mert a másik film ismeretében egyfajta remixként lehetett nézni.
Utolsó kommentek