Egy minden szempontból bukott, élete legmélyebb időszakában levő fickó nem igazán tud mit kezdeni azzal, hogy hirtelen lesz egy nagyon csinos rajongója, akiről nagyon hamar az is kiderül, nem ember.
A filmes háttéremberből végre(?) rendezővé avanzsált Xiao Yang nem szöszmötölt sokat, második (legalábbis az iMDB szerint) nagyjátékfilmjét máris elkezdte önmagát megvalósítani. Telepakolta mindenféle geek dologgal, némi horrorral, szörnyekkel, sci-fi cuccokkal, alvilági figurákkal és hasonlókkal, relatíve ismert neveket szerződtetett hozzá és már indulhatott is a móka. A móka, aminek még a forgatókönyvét is jegyzi és minden valószínűség szerint itt van az egész gyenge pontja. Hiába ugyanis a nagyszerű felütés, a gagyi CG ellenére is jópofa animációk, a rókás poénok, meg a többi, ha a történet olyan szinten csapong egyik irányból a másikba, hogy elég hamar fel is adtam a követését, inkább csak a style over substance dolgokat figyeltem. A háttérmagyarázat ötletes, a "másik" világból csak nagyon keveset látunk, a lezárás sem rossz (bár eredetinek azért nem mondanám), lehetett játszani közben "hopp, ezt a részt ebből a filmből nyúlták" játékot, Liu Yifei meg nagyon csinos. Nagyjából ennyi. Többre, jobbra számítottam, de minden hülyesége és butasága ellenére sem tudok rá haragudni, a maga módján szórakoztató volt, csak jó 20 perccel hosszabb, mint kellene.
Trailer
Shudaika
Utolsó kommentek