Valahol fenn észak-keleten néhány tökkelütött barát igyekszik megvédeni egy idősek otthonát a vadkapitalista befektetőktől, akik ki tudja milyen ingatlanfejlesztésre készülnek a környéken. A szálak pedig messze délre, egészen Hongkongba vezetnek.
Sikerült egy újabb harsány és nyeklő-nyakló kínai vígjátékba belebotlanom, ami nem volt nehéz, mert szinte mindegyik ilyen. Nagyon érezni rajta, hogy a világnak ezen a részén teljesen mást értünk minőségi humor alatt, mint ott, a gegek túlnyomó többségét egyáltalán nem találtam viccesnek, leszámítva talán a főszereplő fickó Chow Yun-fat imitációját. A vadkapitalista gegek inkább szomorúak, mintsem röhejesek (hogy, hogy nem a csinos leányzó természetesen a vadkapitalista befektető barátnője lesz egy idő után és a többi szereplő is folyton a pénz körül forog), a sztori pedig már-már követhetetlenül csapong ide-oda. 10-15 éve, amikor még az ilyen marhaságok Hongkongban készültek, valahogy volt bennük szív és még pont annyira voltak esetlenek, hogy szeretni lehetett őket, ez viszont ezeknél a mandarin csodáknál valahogy nem megy. Pedig potenciál lett volna ebben is, de hiába a híres filmek megidézgetése, a kantoni dialektus kifigurázása, vagy éppen a gyakran részeg szereplők szerencsétlenkedése, amíg a legemlékezetesebb az egészből a vége főcím alatti zene, addig ezek a próbálkozások nem fogják megváltani a világot. Próbáltam szeretni, de nem sikerült, nagyon gyenge.
Trailer
Shudaika, ez a legjobb az egészben
Utolsó kommentek