A nagy ingatlanfejlesztési láz közepén az építési vállalkozók képtelenek kirúgni az egyetlen lakót egy lepukkadt épületből. Egy váratlan fordulattal a vállalkozók vezetője elküldi a fiát Indiába, annyi kikötéssel, hogy az egyetlen lakó is menjen vele. A nyugati utazás ezzel kezdetét veszi.
A kínai-indiai koprodukciók második eredményét a Kínai Újévre időzítették, ennek megfelelően pedig egy őrült, harsány és európai ésszel nehezen értelmezhető vígjátékot kapunk. Wang Baoqiang neve összefort a Lost... filmekkel (Lost on a Journey, Lost in Thailand, Lost in Hongkong), így nem véletlen, hogy rendezői/írói/produceri debütálásánál ezekből merített, ha már egyszer ő is szeletet kapott a nagy indiai tortából. Sajnos nincs Xu Zheng és még Wong Cho-lam-ot sem ismertem fel, pedig állítólag szerepel benne, viszont Wang mester ezúttal saját magát tette a "komoly" szerepbe és a maga köré gyűjtött többi karakter mindegyike totál idióta. Az alapötlet, a Majomkirály és az ügyefogyott társa modern kori nyugati utazása nagyszerű, ám már az első percek után nyilvánvaló, hogy a humora nem a mi kultúránk számára készült, a legtöbb geg egyszerűen nem vicces, vagy már ezerszer lejárt lemez, amit úgy látszik, a kínai nézőknek még mindig el lehet adni. Wang nagyon szereti magát akcióhősként is mutatni (ki ne emlékezne rá a Kung Fu Jungle-ből, ahol Donnie Yen ellenfele volt), ám hiába a hihetetlen módon pörgő tempó (hogy a nézőnek ne legyen ideje a sok hülyeségen agyalni), a gyengén koreografált, viszont legalább a CG-t nélkülöző kungfu jelenetek sem mentik meg a filmet a totális unalomba fulladástól. Mind a sztori, mind a gegek nagyon rosszak, egyedül a jó kis "indiaias" aláfestő zenéken és a látványos táncos jeleneteken (ha már Indiában vagyunk ugye) szórakoztam jól, de ez kevés ahhoz, hogy bárkinek is ajánlani lehessen ezt a filmet. Sőt, ehhez képest még Jackie Chan Kung Fu Yoga-ja is egy mestermű...
Utolsó kommentek