1914-ben járunk, amikor (szokás szerint) Kínában háborús állapotok uralkodnak és csupán egyetlen kis békés városka van a környéken, Pucheng. Miközben a harcok sújtotta városokból jönnek a menekültek, egy elfogott gyilkos teszi morális próba elé Pucheng lakosait és legfőképpen a helyi seriffet.
A fenti bekezdés utolsó szavából már látszik, hogy Benny Chan ezúttal egy kvázi westernt forgatott le a rá jellemző, szájbarágós, bombasztikus és kissé képregényes stílusban. Az alapsztori a háborúkkal és Cao hadúrral (nem összetévesztendő a Red Cliff hasonló nevű karakterével!) nem rossz, ahogy a főbb karakterek sem (leszámítva a teljesen idióta Cao úrfit, Louis Koo-nak sehogy se állt jól ez a szerep). A rendező korábbi filmjeihez hasonlóan a fordulatok kínosan előre láthatóak, ezzel szemben értékelendő az, ahogy az old-school HK mozikhoz hasonlóan nem kíméli a szimpatikus, eleinte főszereplőnek hitt karaktereket sem. A "western" városka igazi porfészek, a záró nagy robbanásokkal tarkított jelenet viszont mintha a japán 13 Assassins-ből lenne szinte egy az egyben lenyúlva. Nem ez az egyetlen dolog persze, hiszen Lau Ching-wan egy kicsit Indiana Jones-ra is hajaz azzal az ostorszerű fegyverével. Valahogy végig egyfajta kettősség érezhető a filmen, a jól eltalált jelenetek, látványos kungfu csaták mellett mindig ott van egy "de", hiszen hiába látjuk újra bunyózni Wu Jing-et, sajnos agyon vannak vágva a jelenetei és kevés is van belőlük, ráadásul az utolsót jól tönkre vágja a 2016-ban már rettenetes minőségűnek számító CG. Benny Chan szokás szerint túl sokat akart markolni és kicsit üres lett a végeredmény, hiszen bőven kapunk drámát, sok-sok moralizálást, ezeket pedig szinte átmenetek nélkül szakítják meg a csaták és a többségében Eddie Penghez köthető humoros pillanatok. Vagyis, senki se várjon remekművet, ez csak egy iparosmunka, jellegzetes blockbuster á la Benny Chan, annak viszont jó!
Utolsó kommentek