Amikor még a japánok grasszáltak Kína földjén, a Vörös Démon lecsapott és az ördögűzők csak jelentős veszteségek árán tudták megállítani. Jó két évtizeddel később a Kulturális Forradalom idején a lelkes, ám a babonák terén tudatlan ifjú kommunisták újra magukra szabadítják a Vörös Démont. De vajon léteznek-e még ördögűzők?
A világ túlfelén nyoma sincs Stendhalnak, ellenben gyanítható, hogy ez a gyöngyszem még ma is tiltólistán van Kínában, elvégre mind a címe, mind a sztorija finoman fogalmazva is áthallásos. A Kulturális Forradalom őrülete gyönyörűen van a néző elé tálalva, ahogy az is, hogy a hatalom hogyan őrjíti meg a feltűnően Mao elvtársra hajazó öregurat. Szintén nagyon tetszett, ahogy ezt az egész ördögűzősdit áttették a modern korba, a zseniális Lam Ching-ying ezúttal szutrák és misztikus fegyverek nélkül, sőt, igazából tudatlanul kell, hogy ismét szembeszálljon a démonnal. A látványvilág gyönyörű, még csak nagyon kevés CG-t tettek bele, így nem nagyon tudták elrontani a fantasztikus fény-árnyék játékokat, az pedig, ahogy például a kőgolyó útját leforgatták, hibátlan. A rendezésről már nem mondható el ugyanez, elég hektikus, néhol mindenféle átmenet nélkül váltakoznak a jelenetek. Ez legyen a legnagyobb baj persze, a kommunista áthallások, a Kulturális Forradalom fonákságai, a legszomorúbb Örömóda és a gyönyörű Joey Wong miatt mindenképp érdemes megnézni, igazi, hamisítatlan hongkongi akció, ami kicsit sötétebb és szomorkásabb a megszokottnál.
Utolsó kommentek